A repülőnk Schwechatról indult Barcelonába. Én úgy emlékeztem 11:50-kor lesz felszállás, de mint ez utóbb kiderült rossz infó volt, ugyanis a gép 11:30-kor indult. Úgyhogy nagyon gyors búcsúzkodás és rohanás lett a vége.
15:00 körül sikerült megkapnunk épségben a bőröndjeinket, így hát elindultunk megkersni a csomagmegőrzőt, ami hál' istennek tavaly óta elköltözött, de azért megtaláltuk. Ezek után célba vettük az információs pultot és megkérdeztük milyen látványosságot tudunk felkerseni a következő gép indulásáig. A srác a pultban megmutatta az útvonalat a Sagrada Familiáig és a sétáló utcáig, és még azt is hozzátette, hogy a buszon oda-vissza jegyet vegyünk mert az olcsóbb, hmm.
Egy kis buszozással és metrózással el is jutottunk első uticélunkhoz, ahol rengeteg ember serte-pertélt. Bemenni nem volt időnk, meg a tömeg is visszatartott kicsit, de azért kívülről is szép látvány volt Gaudi egyik fő műve.

Majd elfelejtettem, hogy a metróban ért egy nagy meglepetés, ugyanis a megállóknál hatalmas információs irodák vannak, ahol az olyan tudatlanokat mint mi nagyon kedvesen utbaigazítanak. Természetesen nem úgy mint a 2-es metró vonalán kis ablakon keresztül, hanem kényelmesen leülve, megfelelő prospektust kézbe nyomva és természetesen ezt akár több nyelven is...
Ezek után újbóli metrózás következett a sétálló utcáig, de mivel nagyon megéheztün betértünk egy Mc'Donaldsba, ahol is én a Happy meal mellett döntöttem és desszetnek almát kértem, ugyanis itt ezt is lehet.

Majd következhetett a sétálló utca, ahol mondanom sem kell ismét hatamas tömeg, utcai árusok és mutatványosok vártak minket, de ami a legjobban megfogott az az utcai díszállat kereskedő volt, akinél még tyúkot is lehetett venni.

és a tyúk:

Ilyen sok élménnyel visszatérve a repülőtérre folytattuk utunkat Menorca felé...
Egy kis buszozással és metrózással el is jutottunk első uticélunkhoz, ahol rengeteg ember serte-pertélt. Bemenni nem volt időnk, meg a tömeg is visszatartott kicsit, de azért kívülről is szép látvány volt Gaudi egyik fő műve.
Majd elfelejtettem, hogy a metróban ért egy nagy meglepetés, ugyanis a megállóknál hatalmas információs irodák vannak, ahol az olyan tudatlanokat mint mi nagyon kedvesen utbaigazítanak. Természetesen nem úgy mint a 2-es metró vonalán kis ablakon keresztül, hanem kényelmesen leülve, megfelelő prospektust kézbe nyomva és természetesen ezt akár több nyelven is...
Ezek után újbóli metrózás következett a sétálló utcáig, de mivel nagyon megéheztün betértünk egy Mc'Donaldsba, ahol is én a Happy meal mellett döntöttem és desszetnek almát kértem, ugyanis itt ezt is lehet.
Majd következhetett a sétálló utca, ahol mondanom sem kell ismét hatamas tömeg, utcai árusok és mutatványosok vártak minket, de ami a legjobban megfogott az az utcai díszállat kereskedő volt, akinél még tyúkot is lehetett venni.
és a tyúk:
Ilyen sok élménnyel visszatérve a repülőtérre folytattuk utunkat Menorca felé...